Vegyszermentes mosás lehetőségei

Lovászi Gabriella

Nagyanyáink idejében igen nehéz és fáradtságos feladat volt a mosás. A legkézenfekvőbb megoldás az volt, hogy a szennyest a közeli patakokhoz, folyókhoz vitték, és az áramló vízben nyomkodták, dörzsölték, nagyobb kövekhez csapkodták, vagy erre a célra gyártott sulyokkal ütögették a mosni kívánt darabokat. Ezután a szabadban kiteregetve hagyták, hogy nap UV sugarai végezzék a fehérítést és fertőtlenítést. Rájöttek közben arra is, hogy bizonyos anyagok kiviszik a foltokat. Elsőként talán a növényi hamut használták ilyen célra. A mosáshoz használt hamulúgot úgy állították elő, hogy a fahamut forró vízzel keverték el. A szennyes ruhát előző este hideg vízben, dézsákban áztatták be, majd másnap reggel erre egy úgynevezett hamuvasat tettek, amire a kemencéből nyert fahamut rászitálták. A hamura először langyos vizet öntöttek, az így keletkezett lúg pedig a ruhákra folyva kioldotta a foltot.  Ezt a folyamatot többször megismételték, majd az így kezelt ruhákat a patakhoz vitték, hogy kimossák belőle a lúgot. Ahol nem volt folyó vagy patak a közelben, ott gémes kútból nyerték a vizet, és dézsában, teknőben végezték el a mosást. Ezzel a hosszadalmas és fárasztó módszerrel havonta egy, legfeljebb két alkalommal tisztították a ruhákat.

A 20. század elején kezdett elterjedni a mosószappan használata. Ekkorra már beszerezhetővé vált a szappankészítéshez szükséges lúgkő. A szappan főzése is az asszonyok dolga volt. Ehhez összegyűjtötték a kifejezetten erre a célra félretett, konyhában elhasznált, kimaradt zsírokat. Akkor álltak neki a szappanfőzésnek, ha összegyűlt annyi alapanyag, amiből több kilónyi szappant elő lehetett állítani. Arányait tekintve ez nagyjából négyszer annyi alapanyagot jelentett, mint amennyi a kész szappan lett.

A szappan főzése maga is fáradságos és hosszadalmas munka volt. A zsiradékokat vízzel megfőzték egy kizárólag ilyen célra fenntartott üstben, majd hozzáadták a marószódát és ezt az elegyet 4-5 órán át főzték. Az anyagot ez idő alatt állandóan kevergetni kellett, hogy ne fusson el a habja. A szappan akkor volt kész, amikor már nem csurgott le a massza a keverőfáról. A kész szappant öntőformába borították, ami akkoriban egy erre a célra készített fakeret volt, és hagyták megszilárdulni. Kihűlés, szikkasztás után a lágy szappantáblát a kívánt méretre feldarabolták, majd hűvös, szellős helyen, padláson, kamrában szárították. A szappan mellett voltak még más tisztítószerek a háztartásokban (pontosabban amiről tudták, hogy van ilyen hatása is), mint például a só, a szódabikarbóna és az alkohol is.

Összehasonlítva a mai technológiával - bedobom a gépbe, öntök a tartályba mosószert, öblítőt, és fél-egy óra múlva kiszedem és kiteregetek – azt gondolom, hogy minden nap hálásak lehetünk a mosógép feltalálójának. A technika fejlődésével azonban nemcsak kevésbé fáradtságos munkává, de egyben kevésbé környezetbaráttá is vált a mosás. Nagynevű cégek reklámjait halljuk, látjuk a televízióban, extra képességeket hirdetve az általuk gyártott mosószereknek. Pedig a ruháink tisztaságának eléréséhez nem szükséges, hogy mérgezzük vele magunkat és a környezetünket, vagy divatból, megszokásból vagy nemtörődömségből megöljük a vizeink élővilágát. Vannak ma már olyan természetes eredetű anyagok, amelyek ugyanazt a hatást tudják, és nem károsak a környezetünkre.

Itt van például a mosódió. A mosódió évek óta ismert és használt legjelentősebb bio mosószer a világon. A mosódió a szappanfák családjába tartozó „Sapindus mucorossi" növény termése. Különlegessége az, hogy egy szaponin nevű anyagot tartalmaz, amely meleg vízzel érintkezve habzani kezd, és a szappanhoz hasonló tulajdonságokkal bír. Ez az anyag, amely a tisztítást végzi. A mosódió egyik legnagyobb előnye, hogy környezetbarát, mivel természetes, növényi eredetű. Nem tartalmaz foszfátot, tenzideket, semmilyen káros hatású vegyszert. Illat- és allergén anyagoktól mentes, ezért érzékeny bőrűek is bátran használhatják.  Moshatunk vele színes és fehér ruhákat egyaránt. Fehér ruhákhoz aktív oxigénes fehérítő (folttisztító só) kiegészítés javasolt. Teljes mértékben kiváltható vele a hagyományos mosószer.

Vagy a mosószóda. A mosószóda, kémiai nevén (nátruim-karbonát) egy évszázadok óta használt, teljes mértékben környezetbarát szer. A gyártási folyamat egyik fázisának sincs káros mellékterméke, és maga a késztermék is teljesen lebomlik. Olcsó és környezetbarát, ezért egyre többen fedezik fel ismét ezt a régi tisztítószert. További előnye, hogy kiváló zsíroldó, lágyítja a vizet és nem allergizál. Teljes mértékben helyettesítheti a hagyományos mosószereket, amelyekről tudjuk, hogy környezetterhelő hatásuk igen jelentős. Alkalmas gépi és kézi mosáshoz egyaránt.

Az erősen szennyezett ruhák tisztításához használhatunk folttisztító sót. A folttisztító só, azaz, nátrium-perkarbonát, nem más, mint a mosószóda (nátrium-karbonát) és hidrogén-peroxid vegyülete. A hidrogén-peroxid használat közben aktív oxigénné és vízzé bomlik, ennek köszönheti fehérítő és fertőtlenítő hatását. Teljes mértékben környezetbarát tisztítószer. Ajánlott színes és fehér ruhákhoz egyaránt. Használhatjuk áztatáshoz, folteltávolításhoz és fehérítéshez is. Kitűnően tisztítja a szerves foltokat is, mint a kávé, vörösbor, fű vagy gyümölcsfolt. Adhatjuk mosószóda, mosószappan, mosódió vagy más mosószer mellé a tisztítóhatás növeléséhez. 

A Zöld érzés egy helyi családi vállalkozás, melynek környezettudatosan, szeretettel készült termékei között találhattok nemcsak mosódió alapú mosógélt, vagy mosószappannal készült mosógélt, de kifejezetten sport ruházathoz készült, vagy érzékeny bőrűeknek ajánlott mosógélt vagy akár folttisztító sót is. Ezek a termékek színezék- parabén valamint foszfát- klór- és szulfátmentesek. Nem tartalmaznak mesterséges fehérítőszert és illékony szerves oldószereket. Környezetbarát technológiával előállított termékek újrahasznosítható csomagolásban. A vegyszermentes mosás eredménye pedig tiszta ruha, tiszta környezet, egészséges ember. Ha neked is fontos a családod egészsége és a környezetünk védelme, akkor próbáld ki Te is ezeket a termékeket.